Nem a legkönnyebb periódusát élem az életemnek, ezt el kell ismerjem.
Látom formálódni a jövőt, alakulni a projekteket, kirajzolódni a terveket, fejlődni magamat, látom gyarapodni a megtakarításaimat, de most mégis nyögvenyelősek a dolgok, eltűnt a megrendelő akire számítottam, lemondták a forgatást amit beterveztem, túrát nem vezethetek, az evezős szezon még odébb van, a titkos projekt is még előkészítési fázisban.
Kissé talán görcsösen menekülök előre, megállás nélkül ötletelek, vég nélkül olvasom a fejlesztő könyveket, és mint egy pingpong labda pattanok hol a bizakodó lelkesedés, hol az aggódó szorongás térfelére.
Ugyanakkor ma is történt egy nagy felismerésem.
Annyit olvasok sikeres emberekről, emberektől és nem volt olyan, akinek a karrierjében ne lett volna csőd, bukás, kudarc.
Nekem valójában hálásnak kell lennem, hogy olyan védőháló vesz körbe, ami nem engedi, hogy ez megtörténhessen, és azért is, hogy a totális csőd valójában nem veszélyeztet.
Ezért nagyon hálás vagyok, kifejezni pedig hogy máshogy tudnám, mint hogy nyugodtan teszem tovább a dolgomat és folytatom az utat, amiben hiszek.
Nyugibugi van!
Ezen felül pedig szeretném nektek megköszönni a rengeteg pozitív visszajelzést, bíztatást, kedves szót és vicces emojit, amit az előző posztomra reagáltatok, nektek is nagy szerepetek van abban, hogy most megint a bizakodó lelkesedés térfelén legyek!
0 hozzászólás